Vonyarcvashegy a hazai és külföldi vendégek körében egyaránt kedvelt üdülőhely a Keszthelyi-hegység déli lankáin épült a Balaton partjára. A község nevének előtagja szláv eredetű, vincellérek, szőlőművelők településére utal, az utótag a Vas-hegy dűlőnévből származik.
Írásos dokumentumok 1335-ben tesznek először említést a településről. 1545-ben a törökkel vívott harcok során a falu nagy része elpusztult. 1741-ben az egész környék gróf Festetics Kristóf tulajdonába került. Az első hazai népszámlálás során 1785-ben az utca nélküli Vonyarcon mindössze 108 jobbágyot számláltak. A lakosság földművelésből és halászatból élt.
Vonyarc és Vashegy 1846-ban egyesült, azóta a falu neve Vonyarcvashegy.

A XIX.század közepén divatba jött fürdőélet, a hajózás fellendülése Vonyarcvashegy életét is gyökeresen megváltoztatta, de mindez csak a Déli Vasút 1861. április 1-jén történt megindítása után teljesedett ki. Vonyarcvashegyen a part ennek ellenére sokáig kiépítetlen maradt. A község a fürdőéletbe ténylegesen a múlt század hatvanas éveiben kapcsolódott be.

Ma Vonyarcvashegy házainak kétharmada nyaraló, a lakosság lélekszáma meghaladja az 1800-at. Az itt élő emberek megélhetése szorosan kapcsolódik a turizmushoz. A település infrastrukturális ellátottsága kiemelkedően jó. Nyaranta számtalan vendéglátó, kereskedelmi üzlet, üdülő és szálláshely várja a vendégeket. A vonyarcvashegyi strand a környék egyik leglátogatottabb fürdőhelye, a homokkal borított partszakaszról a gyermekes családok is nagy megelégedettséggel vélekednek.