Hévíz neve elsõként egy 1328. március 28 - án kelt oklevélben fordul elõ, amelyben a veszprémi káptalan beiktatja Magyar Pál gimesi várnagyot Szentandrás - páh nevû birtokába. A birtok határainak leírásánál említették meg a közönségesen hévíznek mondott helyet is (''ad locum vulgariter heuvyz dictum''). Az oklevélben Hosszúsár néven feljegyezték azt a hatalmas mocsarat, amelyet a tóból szabadon kiömlõ meleg víz táplált. A hévíz név a nyelvészek szerint ''folyó, meleg forrást'' jelent, s ilyen értelemben használták ezt a kifejezést a középkorban is. A középkor évszázadai során nem maradt fenn annak nyoma, hogy a hévízi tó vizét gyógyításra használták volna. Ennek a lehetõégét azonban nem lehet kizárni, hiszen a ''hévízeknek ''igen nagy keletük volt a török korban, különösen a köszvénytõl sokat szenvedõ végvári katonák körében. A mocsár nád és sástengerében rejtõzködõ hévízet bizonyára a környék népe használta alkalmi fürdõzésre. A XVII. századból származó források a hévízi völgy vízrendezési munkálatairól számoltak be, malmok felállításával kapcsolatban, ami az elfolyó víz hasznosítását mutatja.

A XVIII. század folyamán a hévízi tó kiemelkedett az ismeretlenségbõl, s a század végén megszületett Hévízfürdõ.1731 - ben Bél Mátyás, a korabeli Magyarország egyik legismertebb polihisztora járt a környéken, s leírásában aránylag részletesen beszámolt élményeirõl. A hévízi forrástó vizének elsõ tudományos elemzését és ismertetését Szláby Ferenc, Zala megye tiszti fõorvosa és fizikusa végezte el 1769 - ben.

A század vége felé a hévízi tavat már egyes térképeken is feltüntették. A II. József - féle 1783. évi, elsõ katonai felmérés térképén a ''meleg, kénes tó'' megjelöléssel illették a hévízi tavat, a belõle kivezetõ malomér pedig ''Hévíz - patak'' néven szerepelt. Késõbb a levezetõ vízfolyásnak ''melegér'' elnevezése terjedt el, míg a Hévíz kifejezést csak magára a tóra kezdték alkalmazni. Hévíz neve 178O - ban jelent meg elõször nyomtatásban, Windisch Károly Gottlieb német nyelvû munkájában ( ''A magyar királyság geográfiája''). Ugyancsak említette Hévízet Korabinszky János Mátyás 1786 - ban kiadott magyar földrajztörténeti lexikona is. A Hévíz - völgy értékét a XVIII. században elsõsorban a malmok és a néhol kitûnõ szénatermés jelentették. A század utolsó évtizedében került elõtérbe a gyógyító víz hasznosítása, melynek újra felfedezése és a fürdőhely kiépítése gróf Festetics György érdeme.

Héviz 1992. május elsején kapta meg a városi címet. A következõ évben alapította elsõ középiskoláját, a Bibó István Gimnáziumot. A kilencvenes évek közepére egyre több szolgáltatással, rendezvénnyel központjává vált környezetének. Az évtized második felében több templom épült Hévízen. 1999 szeptemberében felavatták az új sportcentrumot és a modern, tágas városházát.
A XXI. század elején Hévíz Magyarország és Európa egyik legkedveltebb és az év minden szakában látogatott dinamikusan fejlõdõ fürdõvárosa.

A hévízi kúra gyógyhatása (indikációja) a mozgásszervek betegségeinek széles körére terjed ki. A legtágabb értelemben vett reumás betegségek - a heveny gyulladásos szakasz kivételével - igen jól reagálnak a hévízi gyógyfürdõzésre.

A heveny reumás láz lezajlása után visszamaradó izületi fájdalom, minden gyulladásos jellegű izületi megbetegedés, azaz arthritis esetében, amely már túljutott a heveny állapoton - amely lassan, fokozatosan kezdõdik és az izületek torzulásához, deformitásához vezet - kitűnõ eredménnyel gyógyítható a hévízi kezelésekkel.

Ugyanez vonatkozik az izületi porc kopásával, rugalmasságcsökkenésével járó, orvosi szaknyelven arthrosisnak nevezett betegségre is, akár a végtagok izületeit, akár a csigolyák közötti izületeket támadja meg. A porckorongok, mint a gerincoszlop mozgásának ütésállói hamarabb használódnak el, mint a gerincoszlop más részei. A nehéz testi munka, az egyoldalú megterhelés, a folyamatos ülés (íróasztalnál, autóban) szinte felõrli a porckorongokat. Mondhatjuk, hogy a mozgásszegénység következtében létrejött izületi károsodás civilizációs jelenség, amin szintén segít a hévízi gyógyfürdõkúra. A porckorongbántalmak és a porckorongsérv esetei komplex kezelést kívánnak fürdõkkel, fizioterápiával, masszázzsal, gyógytornával stb., amelyek hatására a legtöbb esetben elkerülhetõ a sebészeti beavatkozás. A porcok felépítésében a kénvegyületeknek jelentõs szerepe van. A reumás szervezet kéntartalma pedig csökken, ezért kénigénye fokozódik. Nyilván ez játszik szerepet abban, hogy a kénes gyógyfürdõk kedvezõ hatását az izületi bántalmakra már évszázadok óta ismerik. A hévízi meleg vizű, kénes és radioaktív fürdõk izomlazító hatása kitûnõen érvényesül a feszes, görcsös állapotú izmok fájdalmai ellen is, függetlenül attól, hogy ezek a fájdalmak statikus, mechanikus megerõltetésbõl adódnak, vagy hűléses eredetűek.

A hévízi tófürdõ lazító, gyulladáscsökkentõ és fájdalomcsillapító hatása az isiászos megbetegedések legtöbb esetében régóta kitűnõen érvényesült, a súlyfürdõ bevezetése óta pedig a gyógyeredmények lényegesen javultak. A gyulladáscsökkentõ és fájdalomcsillapító hatás más eredetű krónikus ideggyulladások és ínhüvelygyulladások esetében is jól érvényesül, a lábszárak visszeres keringési zavarainak kezelésében pedig az elõbbi hatásokhoz még a víz súlyának már ismert hidrosztatikai hatása is társul. A hévízi fürdõ természetesen nemcsak a reumás jellegű mozgásszervi betegségek kezelésére alkalmas, hanem a sérülések, balesetek után visszamaradó fájdalmas mozgáskorlátozottság gyógyítására is.
Korunkban jelentõsen megszaporodott a csontritkulásként (osteoporosis) diagnosztizált betegség. A betegség gyógyítására kutatási centrumot alakítottak ki Hévízen. Modern vizsgálati technika segíti a betegség korai stádiumában történõ diagnosztizálását, annak érdekében, hogy a kezelést minél hamarabb el lehessen kezdeni.